Elment egy iskolaépítő. Elment egy pedagógus, egy igazgató, egy olyan ember, akinek neve hosszú évtizedeken át összeforrt a pécsi Pollackkal.

Durucz István életének jelentős részét a pedagógus hivatásnak és a pécsi szakképzésnek szentelte. A Pollack Mihály Műszaki Szakközépiskola és Szakiskola igazgatójaként nem csupán egy intézményt vezetett: iskolát épített, közösséget formált, és generációk szakmai életútjára volt hatással.

A Pollack történetében olyan időszakban vállalt vezető szerepet, amikor az iskola folyamatos megújulásra, fejlesztésre és alkalmazkodásra kényszerült. Fontosnak tartotta, hogy a korszerű szakmai tudás mellett a gyakorlati képzésnek is megfelelő helye legyen az oktatásban. Az iskola fejlesztése, épületeinek korszerűsítése és a gyakorlati képzés feltételeinek javítása szívügyévé vált. Egy korabeli beszámolóban maga is arról beszélt, hogy a tanulók tudása nem nélkülözheti a megfelelő gyakorlati oktatást. 

Vezetőként különösen sokat tett azért, hogy a Pollack ne csupán egy pécsi iskola legyen, hanem a szakmai képzés egyik meghatározó műhelye. A nemzetközi kapcsolatok építésében is jelentős szerepet vállalt. A Hanns-Seidel-Stiftung és a pécsi Pollack együttműködése révén a szakmai képzés nemzetközi tapasztalatokkal és lehetőségekkel gazdagodott. A 2004-es németországi beszámoló a pécsi képzési programot egy sikeres, életközeli együttműködés példájaként mutatta be, és Durucz Istvánt az iskola vezetőjeként említette. 

Munkáját Pécs városa is elismerte. 2004-ben Pro Communitate Emlékérmet kapott, amelyet a közgyűlés a több évtizedes kiemelkedő tanári és igazgatói tevékenységéért, valamint az intézmény fejlesztésében szerzett elévülhetetlen érdemeiért adományozott számára. 

De egy igazgató valódi örökségét nem a kitüntetések száma mutatja meg.

Hanem az emberek.

Azok a tanárok, akikkel együtt dolgozott. Azok a kollégák, akiket vezetett és támogatott.
És mindenekelőtt azok a diákok, akik a Pollack falai között készültek az életre, majd szakemberként vitték tovább mindazt, amit ott kaptak.

Az iskola történetének vannak olyan korszakai, amelyekhez egy-egy ember neve elválaszthatatlanul hozzátartozik. Durucz István neve ilyen név.

Aki ismerte, annak nem csupán egy igazgató emléke marad meg róla. Hanem egy korszaké. A Pollack egy olyan időszakáé, amikor az iskola fejlődését, szakmai rangját és közösségét elkötelezett pedagógusok és vezetők formálták.

Az idő múlik, az épületek változnak, az iskola neve is változhat, de egy jól végzett pedagógus munkája nem tűnik el az iskola történetéből. Ott marad a tanítványok tudásában, a kollégák emlékeiben és azokban az eredményekben, amelyeket az utána következő nemzedékek is továbbvisznek.

Durucz István ilyen örökséget hagyott maga után.

Most, amikor búcsúzunk tőle, köszönetet mondunk mindazért, amit a pécsi szakképzésért, a Pollackért, kollégáiért és tanítványaiért tett.

Emlékét kegyelettel és tisztelettel megőrizzük!

Nyugodjon békében.

Lantos Károly                                                           Szaffenauer József

 volt igazgató                                                                         igazgató